Az elmúlt néhány évtized alatt teljesen megváltozott a neurológusok agyunk működéséről alkotott képe, nem kis részben annak köszönhetően, hogy megjelentek a különféle képalkotó eljárások (pl. CT), amelyek megjeleníthetővé tették az adott pillanatban éppen aktív területeket.
Talán a legnagyobb paradigmaváltást annak felfedezése jelentette, hogy agyunk nem valamiféle fixen behuzalozott, statikus, a gyermekkor vége után „örökre vasalva” jellegűen működő mechanizmus, hanem éppen ellenkezőleg: állandóan, a szó szoros értelmében percről percre változó, dinamikus struktúra. Ezt a jelenséget neurális plaszticitásnak, röviden neuroplaszticitásnak nevezzük.
Nagyon jó és részletes írás a spiritualitasestudomany.blog.hu oldalon.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.