Az egyik női tanítvány a lakodalmát tervezte, s kijelentette, a szegények iránti szeretetből meggyőzte a családját, hogy vessék el azt a szokást, hogy a szegényeket az asztal végére ültetik. Majd a szegények kerülnek a főhelyre, a gazdagokat pedig az ajtó mellé ültetik.
Beszédét befejezve a Mesterre nézett, várva annak helyeslését.
A Mester egy pillanatig gondolkodott, majd így szólt:
– Kedvesem, ez nagyon szerencsétlen megoldás lenne. Senki sem örülne a lakodalomnak.
A családod szégyenbe kerülne, a gazdagok megsértődnének, a szegények pedig éhesek maradnának.
A főhelyen ugyanis annyira feszélyezve éreznék magukat, hogy nem mernének eleget enni.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.