K.V.: Elmulásról

Szürke homályban úsznak a fák,
Emlékek tengerén ring a világ.

Szürke homályban úsznak a fák,
Emlékek tengerén ring a világ.
Álomfoszlányok hullnak szét,
Mint őszi avar, mi a földre lép.

Az idő sóhajt, elszáll a perc,
A múltban csendben minden elmerül.
Ember lépte, halkan, mint az eső,
S az éjben nyugodtan pihen a mező.

Lángokban ég a lét virága,
De porrá válik minden vágya.
Szívekben tűz, szemekben fény,
De minden fény kihuny, egyszer még.

Keresem azt, mi örök és igaz,
De csak az elmúlás lépte vigasz.
Csillagpor vagyunk mindannyian,
Felszállunk, eltűnünk az éjszakában.