Aki a jövőben él, színleli az életet. Nem igazán él, csak úgy tesz, mintha élne. Reménykedik, vágyakozik az élet után, azonban ez nem élet A holnap sose fog eljönni, mindig ma van. Bármi is történik, az mindig itt és most van, és az ilyen ember nem tudja, hogyan éljen az itt és most-ban; csak azt tudja, hogyan szökjön meg az itt és most elől.
A menekülés eszközét úgy hívják, hogy „vágy”, tanba – ez Buddha szava a jelentől, a valóságtól való menekülésre a nem valóságba. Az az ember, aki vágyakozik, menekül.
Elég különös, hogy a meditálókról azt gondolják, hogy menekülnek az élettől. Ez a legteljesebb képtelenség. Éppen hogy a meditáló nem menekül – mindenki más ezt teszi.
A meditáció kihoz a vágyakozásból, kihoz a gondolatokból, kihoz az elméből. A meditáció ellazulás a pillanatban, a jelenben. A meditáció az egyetlen dolog a világon, ami nem a valóság elkerülése, jóllehet azt gondolják róla, hogy ez a leginkább elkerülése a valóságnak. Akik elítélik a meditációt, azzal érvelnek, hogy ez menekülés, menekülés az élettől. Ezek az emberek egyszerűen ostobaságot mondanak; nem tudják, hogy mit beszélnek.
A meditáció nem menekülés az élettől: ez menekülés az életbe. Az elme az, ami menekül az élettől, a vágy az, ami menekülés az élettől.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.