A határátkelés egyik veszélye, hogy ha nem figyel oda az ember, akkor könnyen belefuthat egy-két nagyobb pofonba, ami megfelelő előkészületek híján még jobban is fájhat. Nagyjából így járt a mai poszt szerzője, Gábor is, aki egy hollandiai álláskeresés során fázott rá.
Persze, ehhez kellett, hogy diákcsere program keretében járjak Erdélyben és Németországban. Lássak és tapasztaljak. Később középiskolában is voltunk Németországban cserediákok és megfordult a fejemben, hogy az egyetemet külföldön végezzem el.
Érdeklődtem pár német egyetemen, hogy hogyan működik a magyar diákok külföldi tanulása, de sehol sem találtam olyan hiteles információt, ami alapján meg mertem volna indulni.
Megszűnt a védőháló
Elteltek az egyetemi évek, majd irány a munka világa. Egy családi tragédia miatt megszűnt mögöttem a védőháló és emiatt úgy éreztem, hogy most már semmit sem veszíthetek.
Managerként dolgoztam egy multinál, de nem éreztem, hogy valaha is meg fogom tudni teremteni azt az alapot, amire egy családot alapíthatok és hosszú karriert építhetek.
Párommal elhatároztuk – ő már tapasztalt határátkelő, miattam maradt otthon Magyarországon -, hogy ennek véget kell vetni és szerencsét próbálni külföldön. Lejárt a határozott idejű szerződésem és úgy egyeztünk meg a magyarországi főnökömmel, hogy nem hosszabbítom meg, mert nem otthon képzelem el a jövőmet.
Ettől függetlenül, amíg nem tudok szakmában elhelyezkedni egy másik európai országban, addig keresek rövid időre munkát. Ez az elgondolás túlságosan idealista volt, mert 4 hónap keresés, több mint 100 leadott álláspályázat után a végeredmény 3 darab interjú lett.
Változó módokon kaptam elutasítást
A stockholmi IKEA központ kétszer is írt. Egyszer azért, hogy ne aggódjak, nem vagyok elfelejtve, másodjára pedig azért, hogy értesítsenek a sikertelen pályázatomról.
A legviccesebb az egészben, hogy a külföldi pályázataimra 90%-os volt a visszajelzés – bár mindegyik cég elutasította a pályázatomat, de legalább volt visszajelzés -, míg a magyar cégektől jó, ha súrolta az 5%-ot.
Itt szeretném felhívni a kiválasztással és toborzással foglalkozó magyar szakemberek figyelmét: sokkal kellemesebb, ha egy rövid indoklással elutasítják a pályázót ésszerű határidőn belül, mint elsunnyogni a választ. Tudom, macerás visszaírni több száz pályázónak, de nem a Háború és Béke HR-es változatát várjuk el pályázóként! 🙂
A hirdetés
Ezek után már nem volt kérdés, hogy már mindegy mit, csak ne Magyarországon dolgozzak. Aztán találtam egy hirdetést…
Hollandia, gyümölcsfeldolgozó üzembe keresnek munkafolyamat-koordinálót, angol nyelvtudással. Nevezhetjük sor, illetve csoportvezetőnek is. 🙂 Bár visszalépésnek is gondolhattam volna, de így is a magyarországi bérem majdnem dupláját keresem meg ebben a munkakörben. Mi lett volna, ha a szakmámban találok munkát? 🙂
Gyors kapcsolatfelvétel, telefonon tisztáztuk a lépéseket és egy hét múlva már robogtam Hollandia felé. A magyar fél teljesen korrekt volt, a holland partnerük viszont másképp gondolta ezt a csoportvezetői munkát…
Több probléma is adódott, amire nem térek ki – külön posztot érdemelne -, de a lényeg az, hogy korántsem azt a munkát végeztem, amire jelentkeztem és utaztam több mint 1200 km-t.
Maradni vagy hazatérni?
Itt jelentkezett az első nagy dilemma. Irány haza, vagy maradjak és próbálkozzak tovább?
Ha hazamegyek, akkor a maradék tartalékot is elégetem és ugyanott találom magam, mint ahonnan indultam. De hova tovább arról a munkahelyről, ami 3 nap alatt összetörte bennem az elképzelt jövőképet?
Hosszú internetes beszélgetés párommal, álmatlan éjszakák, kedvtelenség, motiváció teljes hiánya. Ez jellemezte azt a pár napot, amíg le nem tisztáztuk, hogy átmegyek Németországba. Bár nem az volt a cél, de vannak rokonok, ismerősök, így legalább tudok lakni valahol egy ideig, amíg nem találok munkát.
Karácsony előtt érkeztem Németországba rokonokhoz. Vendégül láttak, etettek, itattak, fedélt adtak arra az időre, amíg meg nem találom a következő munkahelyem.
Mivel Németországban komolyan veszik a szabályokat (bejelentés stb.), így gyorsan kellett cselekedni. Már nem érdekelt, hogy mit fogok dolgozni, csak az lebegett a szemem előtt, hogy itt Németországban találjak munkát.
A leggyorsabb módot kerestem: munkaerőközvetítő cégekhez adtam be az önéletrajzomat és láss csodát, 6 nap múlva már az új szállásomon voltam és rá 5 napra teljes idős állásom lett.
Mi ebből a tanulság?
Én az alábbiakat szűrtem le tanulságként:
– Mindig legyen tartalék terved
– Legyen hozzá tartalék pénzed
– Mindent és mindenkit informálj le, mielőtt igent mondasz
– Légy tisztában a jogaiddal, kötelezettségeiddel, a hivatalokkal
– Legalább alap szinten beszéld a nyelvet és egy megbízható szótár vagy fordítóprogram legyen nálad
– Ne hagyd el a mobiltöltődet! 🙂
Amikor szembesültem a „holland meglepetéssel”, hirtelen felindulásból csináltam egy oldalt, aminek célja, hogy naprakész információkkal szolgáljak elsősorban európai országokban történő munkavállalással kapcsolatban a jogi, hivatali és egyéb információkkal, hogy soha többé ne járjon úgy senki, mint ahogy nekem sikerült.
Ezen felül szeretném, hogy a látogató beleszóljon a tartalomba, így készítettem egy kérdőívet is.
Zárásként pár közhely, amit ha megtapasztalsz, akkor nyer igazán értelmet:
Nincs kolbászból a kerítés. Lesz egy-két váratlan pofára esés, de ha kitartasz a céljaid mellett és képes vagy küzdeni érte, akkor a befektetett munkád meghozza a gyümölcsét.”
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.