Peru Dél-Amerika harmadik legnagyobb, valamint az Andok legnagyobb területű országa. Északon Ecuador és Kolumbia, keleten Brazília és Bolívia, délen Chile és nyugaton mintegy 2000 km hosszan a Csendes-óceán határolja. Hajdan az Inka Birodalom központja volt.

Bolívián kívül az egyetlen ország Peru, ahol a kokalevél (a Coca-Cola alapanyaga) termesztése nem tiltott.

Az ország területének 2,27%-a nemzeti park.

Konkrét időpont nem ismert arra vonatkozóan, hogy az Ázsiából a Bering-szoroson át érkező első embercsoportok mikor érték el Dél-Amerika északnyugati területeit. Az Ayacuchoban, a Pichimachay-barlangban talált állati eredetű csontok és kőeszközök vizsgálata alapján időszámításunk előtt 18–14 000 körül lehetett. 
Időszámításunk előtt 6–4000 körül az Andok lakói megkezdték a láma, az alpaka, a tengerimalac és a pézsmakacsa háziasítását, valamint a növénytermesztést. 

A földművelés fejlődését és a lakosság számának növekedését i. e. 2700 és 2200 között követte az első szertartási és egyéb közösségi épületek megjelenése. 

Az agyagművesség egy új korszak kezdetét jelzi. A fazekasság eljutott az egyszerű, dísztelen agyagmunkáktól a színes, minőségi kerámiákig. 

Ebben a korszakban kezdték meg az öntözőcsatorna-hálózat kiépítését, amelynek segítségével a termesztett növények a táplálkozásban meghatározó szerephez jutottak. A hegyekbe húzódó csoportoknál i. e. 900 körül megjelent a teraszos földművelés. 

Az inkák néven közismertté vált népcsoportok a 14. században kezdtek meghatározó erővé válni Cuzco környékén.

A birodalom élén a Nap fiának tekintett, abszolút hatalommal bíró Sapa Inka állt. Hatalma csúcsán minden idők leghatalmasabb indián birodalma, a kb. 1 millió km² kiterjedésű, a minimum 3 millió lakosú Inka Birodalom (Tahuantinsuyu, a „Négy Világtáj”) országa állt. A mai kolumbiai-ecuadori határtól a chilei Santiagóig terjedt. Nyugati határa a Csendes-óceánnál, a keleti az Andok keleti oldalának 1000 méteres magasságában húzódott.

Kolumbusz Kristóf hajói 1492 és 1518 között horgonyt vetnek Hispaniola, Jamaica, Kuba, Santo Domingo és Puerto Rico területén, így megszületnek az első gyarmattelepek.

Pizarro 1530. december 27-én Panamából indult harmadik útjára, s a mai Ecuador területén, a Guayaquili-öbölben található Puná-szigeten partra szállt katonáival. 

1543-ban megszületik a Peru Alkirályság. Kezdetben szinte minden dél-amerikai spanyol birtokot magába tagolt.

A korszakban a perui gazdaság alapja az ezüstbányászat volt.

José de San Martín 1821. július 28-án kikiáltotta Peru függetlenségét. San Martín ezt követően hatalmát átadta az 1822. szeptember 20-án megalakult alkotmányozó nemzetgyűlésnek, majd letelepedett Franciaországban.
1879-ben Spanyolország elismerte függetlenségét.

A Casa de Pizarro, Peru parlamentje Limában

A lakosság több mint fele a part menti sávban él, kb. harmada a hegyekben és az ország több mint a felét elfoglaló amazóniai részen a lakosság alig több mint 12%-a lakik.

A társadalom a következőképpen oszlik meg:

  • 45% bennszülött indián
  • 37% mesztic (fehér és indián keverék)
  • 15% fehér
  • 3% egyéb (főként japán, kínai és fekete)

A hivatalos nyelv a spanyol, a kecsua és az ajmara.

Az ország történelme során számos népcsoport kultúrája váltotta egymást:

  • Chavín-kultúra (i. e. 1300 – i. e. 300) – templomai jellemzőek
  • Paracas-kultúra a déli partoknál (i. e. 750–380) – szőttesei híresek
  • Nazca-kultúra (i. e. 200 – 800) – kerámiák, szőttesek, vonalrajzok jellemzik
  • Moche-kultúra (100–800) – portréedényeiről ismert
  • Tiahuanaco-kultúra (100–1150) – templomai, kőszobrai figyelemre méltóak
  • Wari-kultúra (600–1150) – kerámiaedények
  • Sicán-kultúra az északi part menti területeken (750-1350)
  • Chimú Királyság a mai Trujillo környékén (950–1460) – ötvösök aranyékszerei és fővárosának Chan Channak a romjai tették ismertté
  • Chancay-kultúra a partvidék középső részén (1000-1400-as évek)
  • Az Inka Birodalom a mai Chile és Ecuador közti területen (1200-1533)
  • A spanyol uralom (1533-1821)

Peru az egykori Inka Birodalom központja, majd a spanyol gyarmatosítás egyik központja volt. Ezt az örökséget ismerte el az UNESCO, amikor világörökséggé nyilvánította a következő helyszíneket:

  • Cuzco városa;
  • Machu Picchu romváros – ez a természeti világörökségnek is része;
  • Chavín régészeti lelőhelye;
  • Chan Chan régészeti körzete;
  • Lima történelmi központja (Lima a mai Peru fővárosa.);
  • Río Abiseo Nemzeti Park a természeti világörökségnek is része;
  • A Nazca-vonalak és kőrajzok, a Pampas de Jumana táj;
  • Arequipa város történelmi központja;
  • Caral-Supe szent városa.

Az Andok ősi kultúráját adja vissza a sípokon és dobokon megszólaltatott perui zene hangja, amely legalább annyira dél-amerikai jellegzetesség, mint az argentin tangó és a brazil szamba. Biztosra nem tudni melyik korból ered ez a műfaj, de a régészek kétezer éves sírokban is találtak már sípokat és dobokat.

A legjellegzetesebb hangszer az egy- vagy kétsoros pánsíp, a zampoña vagy más néven siku. A modern korban a hangzást a charango (tízhúros lant vagy tatupáncélból készült mandolin) teszi teljessé.

A nemzeti hangszer a cajón, egy olyan idiofon ütőhangszer, amelyet a zenész a tetején ülve szólaltat meg.

Peruban sok ismerős étel szerepel az étlapokon, főleg burgonyából, kukoricából, csilipaprikából készült fogások.

Nemzeti üdítőital az Inca Kola.

 

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.