Sokszor addig elemzünk, érvelünk valami mellett és ellen, míg elszalasztjuk a jó lehetőséget. A fejünkben élünk, és nem vesszük észre, mit üzen a testünk és a szívünk: vagyis a zsigeri, ösztönös megérzésünk és az érzelmeink. Újra és újra ugyanazok a gondolatok pörögnek körbe-körbe, még aludni sem hagynak… újrajátsszuk képzeletben, hogy mi lett volna, ha… és álmodozunk a jövőről, hogy mi lenne, ha… de nem teszünk semmit, ráadásul a valóság helyett a fejünkben futó elme-mozira reagálunk, mint Rókakoma a Nyuszika porszívója viccben! Ismerős dolgok ezek? Milyen hitrendszerek állnak a háttérben, és milyen érzelmi vektorok eredője a cselekvés-blokk? Végül, mit lehet kezdeni mindezzel, hogy ismét “egész testtel gondolkodhassunk”, és visszatérhessünk az elménk világából a valóságba?
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.