Őszintén csodálom, és igazából irigylem is azokat, akik a legmélyebb lelki vívódásuk közben sem esnek ki az életből. Nekik működik a munka, mint terápia, vagy képesek elvonni a figyelmüket egy könyvvel, filmmel, vagy futással.
Az igazat megvallva, én a rögeszmésen kattogós típus vagyok, akinek, ha valami lelki nyomora van, képtelen kikapcsolni belőle.
Nem tudok másra figyelni, hiába próbálok koncentrálni, folyamatosan, monotonon, és az alaphangnál pár decibellel mindig hangosabban zakatol bennem a lelkem siralma, és nő létemre ilyenkor működésképtelenné válik az a bizonyos, legendás megosztott figyelmem.
Csodás gondolatok a lelkikoto.blog.hu oldalon.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.